Festetics Kristóf év -Történetek az első keszthelyi Festeticsről

Március: Keszthely a Festeticsek előtt

1739. február 6-án Festetics Kristóf 24 ezer forintért megvásárolta gersei Pethő Zsigmondtól a keszthelyi uradalmat és a tulajdonjogot igazoló oklevelet. Mária Terézia 1741-ben megerősítette, hogy Festetics Kristóf és utódai jogszerűen birtokolják többek között Keszthelyt is. Innentől kezdődött Keszthely és a Festetics család kicsivel több mint 200 éves közös történelme.

 

Milyen település volt Keszthely a Festeticsek előtt? Kik alakították a város történelmét? Milyen események formálták a várost, hogyan hatottak lakóira a történelem változásai? Néhány esemény felidézésével pillanthatunk be Keszthely korai történelmébe.

 

Keszthely nevét egy 13. században keletkezett oklevélben olvashatjuk először, ám a település története az őskorig nyúlik vissza. Régészeti leletek bizonyítják, hogy már az újkőkorban lakott terület volt a város. A bronzkorból származó halomsíros kultúra egyik legszebb emléke egy bronzkard, amelyet a tudomány Boiu-Keszthely típusnak nevezett el. A vaskor a kelták megjelenését hozta magával, a korszak feltárt sírjai számos érdekességet mutattak (pl. különféle bronz- és vastárgyakat valamint kerámiákat).

 

A római korban is lakott településként tartották számon Keszthelyt, amit számos, a város területén végzett ásatás is igazolt. A Keszthely határában fekvő Fenékpuszta pedig a 4. századtól fontos szerepet játszott a római katonai védelmi rendszerben, mivel ekkor készült el a római erőd, amelynek még ma is láthatók nyomai. A 19. század végétől szakszerű régészeti ásatások egész sora tárta fel az ókori erődöt, és ezáltal képet kaphatunk a benne zajló életről. Az erőd köveit a későbbi évszázadokban majdnem teljesen széthordták, több keszthelyi ház falába beépítették azokat.

1. kép: Fenékpuszta római erődje (forrás: Bontz)

 

A népvándorlás korában először a hunok, majd a keleti gótok, később a langobardok jelentek meg. A 6. századtól az avarok telepedtek meg Keszthelyen és környékén, amit szintén sok régészeti lelet támaszt alá. A 9. században az Avar Birodalom felbomlott, a város a Karoling Birodalom része lett. A honfoglalás idején érkezett magyarok csak a 10. század végére telepedtek meg Keszthelyen. A város neve a szláv „kostel”, a latin „castellum” szóra vezethető vissza, ami erődöt jelentett.

 

1247-ben kelt az az oklevél, amelyben a veszprémi káptalan a Zala megyei egyházak bevételeit rögzítette. Ebben az oklevélben említik először Keszthely nevét, az itt lévő templomokat, a Szent Márton-kápolnát és a Szent Lőrinc-kápolnát. Az előbbi a mai kastélyparkban állt, az utóbbi a várkertben.

2. kép: Szent Márton-kápolna (forrás: Bontz)

 

A 14. században Lackfi II. István szerezte meg zálogbirtokként Keszthelyt. Lackfi 1386 és 1392 között nádor volt, 1378-ban ő lett a város földesura. Sokat tett Keszthely fejlődéséért. Az ő idejében költözött be a ferences rend a városba, a Szent Lőrinc-kápolna melletti területen építették fel templomukat és rendházukat. Lackfi sorsa nem alakult szerencsésen. 1396 végén a Zsigmond király elleni felkelés egyik vezetője volt, 1397 februárjában pedig meggyilkolták. A lázadó Lackfi minden birtokát elvették, így Keszthely királyi birtok lett.

3. kép: Lackfi II. István síremléke 1397-ből (forrás: Dornyay)

 

Zsigmond király idején sűrűn váltogatták egymást Keszthely földesurai. 1427-ben azonban a király Rezi és Tátika uradalmával együtt Keszthely földesurává tette gersei Pethő János fiait, Lászlót és Pétert. A Pethő család majd 300 évig uralta a várost. A mai Festetics-kastély helyén kúriát építettek. Keszthely jómódú településsé vált, amit az is bizonyít, hogy a századok során többször törtek be a városba, nem egyszer fosztották ki és gyújtották fel a települést. Hunyadi Mátyás uralkodása idején Szécsi Miklós és János támadta meg fegyvereseivel Keszthelyt, amit ki is fosztottak.

 

1566 után, mikor Szigetvár is török kézre került, a Hódoltság egyik határa a Balaton lett. A Fő téren álló kolostort és templomot végvárrá alakították át. Több tucatnyi katona teljesített itt szolgálatot az idők során. A várkapitányok névsorából néhány nevet említünk meg: 1567 és 1574 között id. Pethő Kristóf, akit fia, Kristóf követett, majd már a 17. században a Pethő családba beházasodó Bakacs II. Sándor lett a kapitány. A Bakacs család számos tagja töltötte be a várkapitányi tisztet, 1641-ben III. Ferdinánd a családnak adományozta a keszthelyi várkapitányi címet. Emléküket Keszthely belvárosában utcanév is őrzi.

4. kép: Keszthely várának alaprajza 1570-ből (forrás: Dornyay)

 

A török korszakban több támadást érte Keszthelyt és vidékét, ám ennek ellenére a város fejlődött, lakóinak száma nőtt, köszönhetően az élénk kereskedelemnek és annak a ténynek, hogy a környező falvak lakói a fenyegetettség miatt Keszthelyre költöztek. Erre az időszakra tehető Keszthely mint mezőváros és Keszthely-Polgárváros, a mai Kiskeszthely szétválása. A török kor végére Keszthely Zala megye legnépesebb településévé vált. A török kor elmúltával, az 1680-as évektől a keszthelyi végvár elveszítette jelentőségét, így már a Rákóczi-szabadságharc idején sem játszott számottevő szerepet.

5. kép: Keszthely címere 1627-ből

 

Bár a Festeticsek keszthelyi megjelenését 1739-re datáljuk, azonban 1712. február 20-án Festetics Kristóf édesapja, Festetics II. Pál zálogba vette gersei Pethő János keszthelyi birtokait 5000 forintért. Mivel Keszthely akkor távol esett a Festetics-birtokoktól, ezért hét évvel később II. Pál elcserélte egy nagybajomi birtokért. Húsz évvel később fia, Kristóf megszerezte Keszthelyt, amit birtokai központjává tett, és a család nyolc generációjának ad majd otthont.

 

 

 

A szöveg forrása:

Dr. Szabó István – dr. Müller Róbert: Keszthely története I. Keszthely, 2000.

 

A képek forrásai:

Bontz József: Keszthely város monográfiája. Keszthely, 1896.

Dr. Dornyay Béla: Keszthely-végvár a török korban. Keszthely, 1935.