Festetics Kristóf-év – a művészetek tükrében

Bútortípusok a barokk korban – az asztal

A 2018-as évben Festetics Kristóf személyét állítjuk középpontba, aki 250 évvel ezelőtt, 1768. február 25-én halt meg. A Festetics család keszthelyi ágának megalapítójára és a kastély első építtetőjére emlékezve minden hónapban felidézzük a kastély műalkotásain keresztül Kristóf korát.

Az egyik legalapvetőbb bútordarab az asztal. Állványbútor: lábon vagy lábazaton álló asztallap alkotja. Számos szerepe lehet a hétköznapi életben – az étkezőasztaltól a dolgozóasztalon át a lerakóasztalig sokféle típusa ismert. A bútortörténet minden korszakában jelen volt, ugyanakkor egyes típusai konkrét stílusokhoz kapcsolhatók, pl. a gótika idején jelent meg az íróasztal, a barokk kor pedig a konzolasztal kialakulását hozta magával.

A barokk asztalok lábai hajlítottak és gazdagon faragottak, ahogyan az összekötők is, amelyeknek már kevésbé a merevítés, inkább a díszítés a célja. Speciális típus a konzolasztal, amely egyik oldalával a falnak támaszkodik, így csak három oldala kap dekoratív kiképzést. A lábak összekötői középen faragott díszben találkoznak. A faragott farészek általában aranyozottak. Az asztallap márványból készül.

A konzolasztalokat a barokk korban a kastélyok reprezentatív folyosóin helyezték el. Föléjük tükröket tettek, amelyek hasonlóan díszes keretelést kaptak. A konzolasztalok szerepe elsősorban az volt, hogy dísztárgyakat lehetett elhelyezni rajtuk. Ma sajnos nincs a keszthelyi Festetics-kastélyban eredeti barokk konzolasztal, azonban Festetics Kristóf rezidenciájában biztosan volt, amit a már korábban bemutatott portrédomborművön látható darab is bizonyít, amelyen megfigyelhetők a barokk konzolasztal jellegzetességei: az ívelt, dúsan faragott lábak és összekötők.

1. kép: Festetics Kristóf portréja barokk konzolasztallal

 

A barokk kor asztaltípusi között megtalálhatók az étkezőasztalok, és a lakófunkciók differenciálódásának köszönhetően a különböző szobákba szánt, kisebb méretű, hordozható asztalok is. A kávéivás elterjedésével összefüggésben megjelentek a kávézóasztalok. Jellemző asztaltípus a kihúzható asztallapokkal megnagyobbítható asztal és az összecsukható asztal is.

Gyakoriak a szobák közepén álló asztalok, amelyek esetében – a konzolasztaloktól eltérően – mind a négy oldal díszes kiképzést kellett, hogy kapjon. Ilyen asztal található a Festetics-kastély enteriőrkiállításán a Mária Terézia-szalonban.

2. kép: Barokk asztal a Mária Terézia-szalonban

 

Az asztal diófa borítású, paliszander, diógyökér, jávor, ébenfa és ón berakással. Négy pogácsalábon áll, amelyek egy merevítőkből álló talapzatot tartanak. Erről indulnak az ívelt, lefelé keskenyedő lábak, amelyek fent levéldíszes faragást kaptak, lent pedig csigavonalban végződnek. A magas kávát mértani mintás intarzia díszíti. A tagolt szélű asztallap lekerekített téglalap alakú, ugyancsak geometrikus intarziával. A sarkokban és az asztal közepén ébenfa alapon ónnal berakott betétek láthatók: a sarokmezőkben indás díszítménnyel, míg középen kettős címerrel.

3. kép: Faragott dísz az asztal lábán

4. kép: Az asztallap

5. kép: Az asztal lapján látható címerek

 

A korona alatt elhelyezett két címer egy-egy német főnemesi családé: a bal oldali (a heraldikai jobb oldalon lévő) a Hohenlohe grófoké, a jobb oldali (a heraldikai bal oldalon lévő) a Württemberg hercegeké. A két családi címer együttes elhelyezése arra utal, hogy valamilyen, a két családot összekapcsoló esemény adott okot az asztal készítésére. Ilyen alkalom lehet egy házasságkötés, és ebben az esetben a címerek sorrendje azt is elárulja, hogy a vőlegény a Hohenlohe családból, míg a menyasszony a Württemberg családból származott. A bútordarab korára utaló jellemzőket figyelembe véve valószínű, hogy az asztal Friedrich Eberhardt von Hohenlohe és Auguste Sophie von Württemberg 1709. december 5-i esküvőjéhez kötődik.

Ha a 18. században nem is, később volt rokoni kapcsolata a Festeticseknek a két érintett család egyikével: Festetics Alexandra, Festetics (II.) Tasziló és Mary Hamilton harmadik gyermeke 1917. október 10-én kötött házasságot második férjével, Erwin von Hohenlohe-Schillingsfürst herceggel. Elképzelhető, hogy e házasság révén került a Festetics-kastélyba az asztal, de nincs bizonyíték erre nézve. Az viszont biztos, hogy a bútordarab a kastély eredeti berendezéséhez tartozott.