A hónap terme - Július

 

 

A Fehér szalon

Az elmúlt hónap végén, június 26-án ünnepelte a kastély enteriőr-kiállítása megnyitásának 40 éves évfordulóját. Sorozatunkban ezért megvizsgáljuk havonta egy terem történetét a Festeticsek idejétől 1976-ig, illetve a mai napig. A termek bemutatásával a kiállítás négy évtizedes fennállását szeretnénk megünnepelni.

 

A június 26-i születésnap alkalmából és egyben az előző esti Múzeumok Éjszakájára a kastély egyik legszebb terme tovább gazdagodott: a Fehér szalon kiegészült egy hozzáillő szőnyeggel. Emiatt a Fehér szalon július hónap terme, és azért is, mert a kastély termei közül az egyik legérdekesebb és legtanulságosabb mind a megnyitás előtti, mind az utóbbi negyven évi története.

 

A mai Fehér szalon – az egykori női nagyszalon – a kastély egyik legreprezentatívabb terme volt. A márványlépcsőházból nyíló előszobán keresztül lehetett megközelíteni, innen érkeztek az úrnő vendégei a fogadószobaként használt terembe. A helyiség kialakítása Festetics (II.) Tasziló feleségének, Mary Hamiltonnak köszönhető. Mivel kedvenc stílusa a klasszicizmus volt, a kastély 1880-as évekbeli átépítésekor nagyszalonját ebben a stílusban alakíttatta ki és rendeztette be. A belsőépítészeti elemek mindegyike klasszicista díszítést kapott, és nagyrészt XVI. Lajos-kori, illetve stílusú bútorok alkották a berendezést.

1. kép: Mary Hamilton nagyszalonja (A kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.11.138)

 

Korabeli leírások is méltatják a helyiséget. A Vasárnapi Ujság 1888. október 14-i számában (690. o.) megjelent írás szerint „a grófnő lakosztálya, gyönyörű kilátással a Balatonra, vörös damaszttal bevont falaival s ugyanolyan ablakfüggönyeivel, a kényelem és izlés netovábbját mutatja.” Schadel (Schadl) János építész a Keszthely című újságban közölt méltatást a keszthelyi kastélyról (1888. szeptember 30. 1. o.). Ebben így ír Mary Hamilton szalonjáról: „A grófné szalonja a keleti oldalon van és gyönyörü kilátás nyilik a Balatonra. (…) A falak vörös damaszttal vannak bevonva, hasonló damaszttal készültek a függönyök (…). Az ajtókat, lambrikat, és ablakkereteket finom lakkal bevont gazdag faragványok diszitik. A plafond gyönyörü stuccoban és diskret aranyozással a XVI. Lajos korabeli izlésnek kiváló remeke. A karrarai fehér márványkandalló és a gazdagon aranyozott sok tükör, valamint a mahagonival és juharral kirakott szép parketpadló teljesen hozzá illők a szalon előkelő elegancziájához.”

 

Festetics (III.) György felesége, Maria Haugwitz, a következő hercegasszony átrendeztette a szobát. A legszembetűnőbb változás az ülőbútorok cseréje, és az, hogy a kandalló fölötti tükör helyére az előző úrnő, Mary Hamilton fiatalkori portréja került, amely sajnos ma már nincs meg. Az ekkor a kastélyban dolgozó személyzet későbbi visszaemlékezéseiben gyakran szerepel a piros szalonként emlegetett helyiség. Bangó Ilona, a kis herceg – Festetics (IV.) György – szobalánya mesélte, hogy „volt (…) a bejárat fölött az emeleten egy piros szalon, ott szoktak vacsora után leülni.” Bődör Ilona, a hercegné szobalánya is megemlíti a szalont: „A délutáni tea pedig abban a szalonban volt, amely a hercegné dolgozószobáját kötötte össze a tükörteremmel.” (Az idézetek forrása: Tar Ferenc: Egy arisztokrata család mindennapjai. Visszaemlékezések a herceg Festetics család és alkalmazottainak életére. Kézirat. Keszthely, 1987.)

2. kép: A női nagyszalon Maria Haugwitz idejében

 

A második világháború után a honvédség foglalta el a volt nagyszalont, amely a helyőrségi tiszti klub legfontosabb helyisége lett a szomszédos tükörteremmel együtt. A két helyiség közös falában nagyméretű nyílást hoztak létre. A kandalló elé cserépkályhát építettek be. Csodával határos, hogy a belsőépítészeti elemek épen maradtak: a stukkós mennyezet, az ajtókeretelések, a kandalló az eredeti formáját őrzi.

3. kép: A volt nagyszalon a tiszti klub kiköltözése után

 

Amikor a Helikon Könyvtár 1960-ban átvette a tiszti klubtól többek között a „nagy díszterem” (volt ebédlő, ma Tükörterem) melletti „kis dísztermet”, komoly felújításokba kezdett, amelyek több éven át tartottak. A felújítás során kezdték el Fehér szalonként emlegetni a helyiséget. A fehér mennyezet, faburkolatok, ajtók, ablakok mellett a falak fehér festést kaptak. A helyi Asztalos KTSz végezte el a parketta javítását. A Mary Hamilton idejében a kandalló feletti falfelületet kitöltő tükör szerencsére túlélte a háborút, és visszakerülhetett egykori helyére. A Fehér szalon a Helikon Könyvtár állandó kiállításának része lett. A teremben Festetics György-emlékkiállítást rendeztek be, amelyről így írt Az Országos Széchényi Könyvtár Helikon Könyvtára című ismertető kiadvány (Keszthely, é.n., feltehetően 1967. 11. o.): „A (…) kastélymúzeumban előkelő helyet foglal el a Festetics György-emlékkiállítás, mely a nagy mecénás életművét, valamint a felvilágosodás kori Keszthely, a „magyar Weimar” emlékeit mutatja be.”

4. kép: A Fehér szalon az 1960-as években

 

Az egykori női nagyszalon történetének következő fejezete a kastély 1968-ban elkezdett felújításával indult. A sok évig zajló munkálatok a könyvtári szárnnyal kezdődtek, majd a déli szárnyon folytatódtak. Az első felújított épületrész a kiállítás első szakaszával 1974. július 1-jén nyílt meg. A teljes enteriőr-kiállítás – a Fehér szalonnal – 1976. június 26-án nyitotta meg kapuit a látogatók előtt.

 

Az 1976-tól évtizedeken át változatlan enteriőr-kiállítás egyik legmostohább sorsú terme a Fehér szalon volt, hiszen az egykori bútorzattól mind stílusban, mind kvalitásban jelentősen eltért az itt elhelyezett néhány bútor. Az enteriőr-kiállítás rendezője, Batári Ferenc így írt a szoba berendezéséről: „Bútorait 1820 körüli magyar késő empire, kora biedermeier bútorok képezik. Az itt levő asztaltárlók érdekessége, hogy egykor a Nemzeti Múzeum eredeti berendezéséhez tartoztak.” (Dr. Czoma László (szerk.): Festetics Kastély Keszthely. Több kiadás, az utolsó: 2009. – 38. o.)

5. kép: A Fehér szalon az enteriőr-kiállítás megnyitása után

 

Érdekesség, hogy a szoba a felújításkor zöld színű papírtapétát kapott, az egykori vörös falikárpit visszaállítása nem volt cél. A szoba relatív üressége és a főúri környezettől idegen polgári biedermeier bútorok sajnos kevéssé tudták megidézni a hercegi gazdagságot, az egykori hangulatot.

 

Az elmúlt néhány évben nyílt lehetőség arra, hogy a terem fokozatosan új berendezést kapjon. Restaurálással, kölcsönzéssel és vásárlással sikerült a szalon berendezését teljesen megújítani. Ma a bútorok nagyrészt francia, XVI. Lajos stílusú darabok. A két komód és az asztal a 18. század végén készült, és a két 19. századi fehér-arany vitrinszekrénnyel, valamint a köztük lévő alacsony üveges szekrénnyel együtt a Festetics család idejében is a kastély berendezését képezték. A szalongarnitúra a 19. századból származik. Eredeti kárpitján felismerhetők La Fontaine meséinek illusztrációi, illetve korabeli életképek.

6. kép: A Fehér szalon 2015-ben

 

Ma az egykori női nagyszalon a kiállítás egyik legegységesebben és leggazdagabban berendezett szobája. A teljességhez hozzájárul az újonnan a kiállításba került szőnyeg, amely stílusa, mintája és színei révén tökéletes kiegészítője a bútor-együttesnek. A szőnyeg méretei megengednék, hogy a terem teljes szélességében borítsa a padlót, a közlekedési útvonal miatt azonban erre jelenleg nincs lehetőség. Az útvonal esetleges megváltozatása esetén mind a szőnyeg, mind a bútorok ideális elrendezése létrejöhetne.

7. kép: A Fehér szalon az új szőnyeggel

8. kép: A szőnyeg és a bútorok ideális elrendezése

9. kép: Az új szőnyeg részlete