A hónap könyve - Június

Június

Ausführliche Beschreibung Der Den 25. Junii in der Königlichen Hungarischen Freyen Reichs-Stadt Pressburg glüklich vollzogenen prächtigen Krönung Ihrer Allerdurchleuchtigsten Majestät Mariae Theresiae Ertz-Hertzogin zu Oesterreich, … zur Königin in Hungarn … Wien : gedr. v[on] Ghelen, 1741. [15] p. ; 20 cm

 

Lelőhely: Misc. 64/4

Articuli diaetales : 1741. : Cum Speciali Privilegio Sacrae Regiae Majestatis. [Tranava] [Nagyszombat] Tyrnavie : Typ. Acad. Soc. Jesu, 1741. [4], 123 p. ; 16 cm

 

Lelőhely: ActaDiaet. 202

 

 

A Keszthelyen letelepedő és kastélyt építtető első Festetics, Kristóf emlékéve alkalmából könyvtári „kincseink” újabb darabjainak bemutatásával ismét szeretnénk gazdag és tartalmas életéből néhány mozzanatot felvillantani Kedves Olvasóink számára!

 

A most bemutatott két aprónyomtatvány 1741-ben látott napvilágot. Abban az évben, amikor Mária Teréziát megkoronázták magyar királynővé, valamint amikor Festetics Kristóf 44 magyar főnemessel együtt aranysarkantyús lovag lett.

Mária Terézia 1741. június 20-án nagy pompa közepette érkezett meg a koronázóvárosba, Pozsonyba. Marczali Henrik, híres magyar történetírónk könyvében a következőket olvashatjuk:

 

„Nyílt diadalkocsin ült férje (Lotharingiai Ferenc, szerk.) oldalán, gyönyörű fehér, aranyos hímzésű, kék virágokkal ékített magyar szabású ruhában. … A Duna hidjánál nem kevesebb, mint 240 hatlovas hintót számítottak.”

Négy nappal később, június 25-én a Szent Márton dómban Esterházy Imre és Pálffy János nádor közreműködésével Magyarország királyává is megkoronázták. A ceremónia után hintóval vitték a Duna-parti koronázási dombhoz, ahol az új királynő ősi szokás szerint fellovagolt a dombtetőre, és kardjával a négy égtáj felé suhintva esküt tett az ország védelmére.

 

A ceremónia befejezéseként a ferences templomban aranysarkantyús vitézeket avatott. A felavatandók között ott volt Festetics Kristóf is.

E hagyomány a magyar királykoronázási ceremóniáknak a középkor óta része volt. Ahogy már az előzőekben említettük, Mária Terézia 45 magyar nemest - 6 grófot, 18 bárót és 21 köznemest – avatott aranysarkantyús vitézzé, maguk vagy családjuk érdemeinek elismeréseként.

 

Kovachich Márton György (1744-1821), neves jogtörténészünk kutatásaiból tudjuk, hogy Zichy Imre (1670-1746) az uralkodót felövezte Szent István kardjával, és a főudvarmester közreműködésével lovaggá avatta a nádor által megnevezett jelölteket. Háromszor érintette a lovagok vállához a koronázási kardot.

Érdekesség, hogy nem volt valódi lovagrend, tagsága nem járt semmilyen külön kiváltsággal, kötelességekkel, és nem voltak rendi szabályai sem. Azonban történészi kutatások állítják, hogy a felavatottaknak joguk volt azt a csizmájukra felcsatolt valódi aranysarkantyút viselni, amiről a nevüket kapták, és a kalapjukon, a forgó alatt szintén kis aranysarkantyút hordani.

 

Az 1741-ben kiadott törvények azért érdekesek, mert megalkotásuk és kiadásuk szorosan kapcsolódik a szeptember 11-én lezajlott pozsonyi diétán történtekhez.

Ha valaki jártas a magyar történelemben, biztos, hogy hallotta már az ott elhíresült mondást: „Életünket és vérünket a királynőért!”

 

Az új uralkodó azoktól a magyaroktól kért segítséget, akik még az 1700-as évek elején a Habsburgok ellen harcoltak. Ekkor a magyar rendek pénzt és katonát ajánlottak, aminek segítségével megvédték a birodalmat a porosz és bajor támadásoktól, így vészelve át az osztrák örökösödési háborút.